2008. október 14., kedd

Blog írás

Vannak a szimplán nehéz napok. Amikor akarva-akaratlanul beszállunk a mókuskerékbe, tesszük a dolgunkat, nem nézünk se jobbra, se balra. Visszük magunkat, visszük a gyerekeket, visszük a mindennapokat. Mindezt úgy, hogy elfelejtünk közben lélegezni. Egy ilyen nap után ért nekem aranyat ez a három sor, és emlékeztetett arra, hogy mit szeretek igazán csinálni. Köszönöm.

1 megjegyzés:
Névtelen írta...
Kedves blogíró!Ez az a blog, ami, ha könyv alakban megjelenne, én megvenném! Annyira benne van az élet lényege, értelme: az apró dolgok öröme, csodálatossága.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is szeretem olvasni az írásaidat, minden nap benézek hozzád!

Mamazon írta...

Köszönöm, örülök neki!

viru írta...

Én is mindig olvasgatlak, csak sajnos sokszor nincs időm kommentelni. De örülök ennek a blognak, nagyon! :)

Mamazon írta...

Köszönöm Viru, jól esik néha látni, kik is olvassák a soraimat a virtuális nagyvilágban.