2011. január 30., vasárnap
Parksarok
Na végre nem kell Berlinből úgy hazajönni (mert persze őrült gyakran járunk oda), hogy ott minden sarkon van egy beltéri családias játszóház, nálunk meg az étteremből is kinézik a gyereket. De ez a blogbejegyzés most nem a pincérek toleranciaszintjéről fog szólni, hanem egy jó hangulatú új helyről, ami Budapesten a Szent István Park sarkán nyílt. Nem tagadom, van néminemű családi összefonódás a Parksarok és a Mamazon között, de azt hiszem, ha nem lenne, akkor is azt írnám, hogy ha újra 2 éves lenne a gyerekem, biztos oda járnék, nem oda, ahova akkor jártam, amikor 2 éves volt. Ha még ez követhető, akkor ott folytatom, hogy a Parksarok nemcsak azért jó, mert ha akarsz, részt vehetsz mindenféle gyerekeknek való szokásos és nem szokásos foglalkozásokon, hanem azért is, mert ha csak leülnél egy kávéra, és bambán néznél a fejedből kifelé, a gyerek akkor is nagyon jól fog szórakozni a játszószobában. Vagy éppen a világ egyik leghosszabb golyópályájának a rabságába kerül, és akkor átválthatsz apró kortyokra, mert az sokáig fog tartani. Ismerkedni is lehet, kismamákkal és kispapákkal, vagy akár dolgozni is, ha viszel laptopot (mert Wifi is van). Ja és az apropó: holnaptól egy hétig minden foglalkozást INGYEN ki lehet próbálni. További infó a Parksarok holnlapján.
2011. január 27., csütörtök
Új munkatárs
Hetek óta a horgolt ufókat tervezem. Horgolt ufók kandikálnak ki a táskámból, hevernek az autósülésen, és az íróasztalomon. Nagykislány ezt már nem nézhette tovább. Szépen leült, és lerajzolta a TÖKÉLETES horgolt ufó vázlatát, pont amilyet elképzeltem. Lazán, görcs nélkül. Ki is neveztem kreatív munkatársnak, úgyhogy remélem 1. ez még nem gyerekmunka 2. minden ilyetípusú elakadásomon átsegít. Welcome to the Firm!


2011. január 20., csütörtök
München gyerekkel most már tényleg
Hát először is Berlinhez képest sokkal kisebb, mégis nagyon hasonlít rá. I mean - gyerekkel. (Egy építész biztosan mást mondana.) Merthogy rengeteg a park, rengeteg a metro, rengeteg a villamos, rengeteg a kávézó. Mi más kell egy gyereknek? Hát az itt következők:
Van Halloween és senki sem csodálkozik, ha nagykislány egész nap egy boszorkány jelmezben vonul az utcán.
Van sültkrumpli mindenféle szósszal úton-útfélen, amíg papa-mama sörözik (úton-útfélen).
Van park a város közepén, ahol órákig lehet etetni a szabadon mászkáló kacsákat.
Van patyolattiszta metró (ezek itt mi lennénk).
Van BMW múzeum, ahol be lehet ülni a legújabb, legvagányabb BMW-be (bár ez nálunk balul sült el, mert a legfiatalabb férfi a családban azt hitte végig, hogy ezt meg is vesszük :)
És ilyen a BMW múzeum WC-je (bocs, szeretem a szép WC-ket fényképezni):

És végül van LEGOLAND a közelben, ami megér még egy postot. Folyt köv.



És végül van LEGOLAND a közelben, ami megér még egy postot. Folyt köv.
2011. január 18., kedd
München gyerekkel
Nemrég (na jó, novemberben) Münchenben jártunk. Hogy miért, arra csak egy nagyon furcsa választ tudok adni, amit még idáig senki nem értett meg, de hátha a népes (ám mostanában csendes, pedig számos) olvasóközönség legalább 1 tagja megérti.
Szeretek olyan - tőlünk nyugatabbra - fekvő városban hétköznapokat tölteni (ergo nem nyaralni), amikor beleszagolok az ottani mindennapokba, amikor látom az iskolás gyerekeket hazabattyogni, a boltokat kora reggel kinyitni, vasárnap a parkokban órákat tölteni a helyiekkel, és úton-útfélen meginni egy kávét. Mindezt a legjobban ősszel szeretem. Mert akkor még turisták sincsenek. Először Firenzében kapott el ez az érzés, egy kora őszi osztálykirándulás alkalmával, és azóta sem láttam Firenzét olyannak. Olyan élőnek. Olyan hétköznapinak. És azóta ezt az érzést kergetem minden ősszel. Ezt az én mániámat szegény családom kénytelen elviselni, mert ilyenkor mehetnénk a hegyekbe friss levegőt szívni, tó mellé bámészkodni, vagy felderíthetnénk kishazánk apró falvait, de mi az az egyik nagyvárosból egy másik nagyvárosba költözünk át pár napra. Ez persze nem minden évben sikerül, de most igen. És jól sikerült. Ja és, hogy München gyerekkel? Szuper, de erről majd a következő postban.
Szeretek olyan - tőlünk nyugatabbra - fekvő városban hétköznapokat tölteni (ergo nem nyaralni), amikor beleszagolok az ottani mindennapokba, amikor látom az iskolás gyerekeket hazabattyogni, a boltokat kora reggel kinyitni, vasárnap a parkokban órákat tölteni a helyiekkel, és úton-útfélen meginni egy kávét. Mindezt a legjobban ősszel szeretem. Mert akkor még turisták sincsenek. Először Firenzében kapott el ez az érzés, egy kora őszi osztálykirándulás alkalmával, és azóta sem láttam Firenzét olyannak. Olyan élőnek. Olyan hétköznapinak. És azóta ezt az érzést kergetem minden ősszel. Ezt az én mániámat szegény családom kénytelen elviselni, mert ilyenkor mehetnénk a hegyekbe friss levegőt szívni, tó mellé bámészkodni, vagy felderíthetnénk kishazánk apró falvait, de mi az az egyik nagyvárosból egy másik nagyvárosba költözünk át pár napra. Ez persze nem minden évben sikerül, de most igen. És jól sikerült. Ja és, hogy München gyerekkel? Szuper, de erről majd a következő postban.
2011. január 17., hétfő
Hivatalosan is dizájnosak lettünk!
Mert ez jelent meg rólunk a Budapest Design Guide-ban.
Mamazóna bababolt
1136 Budapest, Tátra u. 26. tel.: (+36-20) 927-1987
Az otthonillatú bababolt Újlipótváros szívében, a Szent István park közelében, a horgolt játékok Mekkája, a minőség lelőhelye. Saját forgalmazású dizájnos skandináv baba-mama termékek: játékok, puhatalpú kiscipők, alvórongyok és kiegészítők: Anne Claire Petit, Snoozebaby, Thilde. Saját gyártású Mamazon horgolt figurák, aminek se gyerek, se felnőtt nem tud ellenállni. Puky pedál nélküli futóbiciklik. És nem utolsó sorban a TAKOO névre szóló takarók lelőhelye. Mindez egy apró, de kedves helyen, bababarát környezetben.
2011. január 12., szerda
Gyerek kerámia - NOHA stúdió
2011. január 4., kedd
Nekik már van 2010
