.jpg)
2009. február 27., péntek
2009. február 22., vasárnap
Az első síelés - és a jégcsapok
2009. február 19., csütörtök
Tesó ügy

2009. február 18., szerda
Horgolt elefánt
.jpg)
2009. február 15., vasárnap
Szellem jelmez - és ami alatta van
.jpg)
2009. február 11., szerda
Az a bizonyos piros cipő
- Nem is azt fényképezem, hanem a társasjátékot, hogy a blogon elmeséljem, milyen jó ez a Ravensburger bevásárlós játék.
- De miért van ott a cipő???
- Hát hogy közben azt is bemutassam, de csak úgy mellesleg, hogy új cipőm van.
- És miért nem fényképezed le csak a cipőt?
- Tényleg, miért is nem? Szóval új cipőm van. Magamtól magamnak a szülinapomra: piros cipő. Kösz nagykislány, hogy már megint az egyszerű őszinteségre tanítasz.

2009. február 8., vasárnap
A Dunánál
a felnőttek pedig, amikor nem azt kiabálják, hogy gyere ki a vízből, nincs még nyár, ábrándozhatnak arról, hogy pedig lesz még olyan is, amikor nem délben, hanem este nyolckor lesz hosszú az árnyékunk . . . de tényleg lesz???
2009. február 5., csütörtök
Ebédlőasztal-blues
.jpg)
Most már mindenkinek megvan a saját asztala, fiókja, doboza, festéke. És mégis valahogy mindig egy helyen kötünk ki, az ebédlőasztalnál. A forgatókönyv szinte kivétel nélkül a következő.
1. Nagykislány kitalálja, hogy ő most festeni fog.
2. Erre én meggyőzöm (zsarolom?) hogy csak ha mindent lepakolunk előtte az ebédlőaszalról.
3. Kisnagyfiú kijelenti, hogy ő biztos nem fog festeni, és már veszi is elő az autóit.
4. Lepakolunk(ok) az asztalról.
5. Kisnagyfiú mégis csatlakozik.
6. Csend van és munka.
7. Kihasználom az időt, és elkezdek vacsorát készíteni.
8. Kórusban mondják, hogy nem ér, én is kreatívkodjak valamit.
9. Elkezdek alkotni, ami nálam általában hosszú előkészületet, és elmélyült munkát jelent.
10. Közben ők megunják a festést, és én észre sem veszem, már máshol vannak.
11. Marad az asztalon minden, késő van, és még vacsora sincs.
12. Viszont mindenki alkotott valami újat.
1. Nagykislány kitalálja, hogy ő most festeni fog.
2. Erre én meggyőzöm (zsarolom?) hogy csak ha mindent lepakolunk előtte az ebédlőaszalról.
3. Kisnagyfiú kijelenti, hogy ő biztos nem fog festeni, és már veszi is elő az autóit.
4. Lepakolunk(ok) az asztalról.
5. Kisnagyfiú mégis csatlakozik.
6. Csend van és munka.
7. Kihasználom az időt, és elkezdek vacsorát készíteni.
8. Kórusban mondják, hogy nem ér, én is kreatívkodjak valamit.
9. Elkezdek alkotni, ami nálam általában hosszú előkészületet, és elmélyült munkát jelent.
10. Közben ők megunják a festést, és én észre sem veszem, már máshol vannak.
11. Marad az asztalon minden, késő van, és még vacsora sincs.
12. Viszont mindenki alkotott valami újat.
2009. február 3., kedd
Házi búza

Szép a tél, tényleg szép, de azért már egyöntetűen várjuk a tavaszt. Búzát ültettünk ezért. Most mondhatnám, hogy ez nálunk családi hagyomány, február elején búzát ültetünk, a gyerekek vidáman gondozzák, és közben tavaszi dalokat énekelünk. Az igazság azonban az, hogy egy kedves ismerősnél fedeztem fel a búzát, és úgy éreztem, nem élhetek búza nélkül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyerekeket egyáltalán nem érdekelte a búzaültetés, se a locsolás, se a gyökerek nézegetése. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy egy kicsit be is penészedett a föld teteje. De tényleg ki mondta, hogy mindenkinek szeretnie kell az ÉN tavaszváró búzámat? Mindenesetre anyukák és apukák, tudom ajánlani, reggel tényleg nagyon jó érzés ülni a konyhában álmatagon, gőzölgő kávéval a kézben, és merengeni azon, hogy előző reggel óta mennyit nőtt a házi-búza. (Ja és a gyógyszerek? Hát nem sikerült minden bacit kipusztítani...)
2009. február 1., vasárnap
Influenza ellen
