Saraztak egy kicsit

Horgolt majom ül a fán

Kiálltak a piacra a gyerekek

. . . és árulták portékáikat . . .

. . . nem tudtam lebeszélni őket, hogy ne 20 forintra értékeljék munkájukat, mert egy karkötő elkészítése bizony bonyolult feladat . . . de aztán megint nekik volt igazuk . . . vitték mint a cukrot . . . ők meg boldogak voltak.

A veszprémi állatkert titka

Éppen jólértesült nagykislány (megfelelően lelkes tanítónénije hatására) magyarázta, hogy a flamingók azért rózsaszínűek, mert rákhúst esnek, amikor szép csendben elolvastam, mi van a kerítésre írva. Valami ilyesmi: "mivel a rákhús drága Magyarországon, ezért, hogy a flamingók ne veszítsék el a színüket, pirospaprikát keverünk a táplálékukba." Tudtam én, hogy leleményes ez a magyar nép. És ahogy néztük, hogy tényleg inkább pirosak, olyan röhögés jött ránk, hogy nem bírtuk abbahagyni, és rosszalló pillantások közepette inkább kimenekültünk az állatkertből. Pedig tényleg jó ötlet.

Nyaralás a hegyekben

. . . a mi kis tavunk . . . (tényleg, nem tudja valaki, hogy a békanyálat hogy lehet egy tóról eltüntetni?)

. . . a mi kis kecskénk . . .

. . . amikor még sütött a nap . . .

. . . vihar előtti csend . . .

. . . szamaragolás . . .