Kreatív műhely . . .(nek) nagyképűség lenne mondani

 . . . talán emlékeztek még erre a csodálatos lomtalanításon talált darabra, amit már bemutattam egyszer. . .  Akkor nem írtam, hogy dilemma vége az lett, hogy beleköltöztek a Playmobilok darabok. De aztán kiderült, hogy igazán tényleg, de tényleg nem volt praktikus, meg hát szerencsére volt azóta sok születésnap és bolhapiac, és a Playmobilok száma bizony növekedett . . . szóval eljött a pillanat, a kiürítés pillanata. Na de mi legyen vele? Ajándékozzuk el? Pince? Padlás? Vatera? Vagy esetleg, de tényleg, hogy micsoda, hogy menjenek bele a mindennapi fonalaim? Két és fél percig tartott berendezni minden idők legjobb fonal-tárolóhelyét, a mozgatható mini műhelyt, a félkész horgolt darabok aranybányáját,   . .  hogy minő balgaság volt idáig ezt rendőrök és tűzoltók raktárjaként használni, ó egek.

Lomtalanítási dilemmák

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy találtunk a lomtalanítás során egy őrült jó kis bútordarabot. Vonszoltuk haza a gyerekekkel (ráadásul egy miniatűr kemping bicikli társaságában) és tudtam, éreztem, hogy ez bizony az enyém lesz. Benne lesznek a fonalak, a gombok, a csatok és a biztosítótűk, mindaz, ami sok különféle fiókban lakik most. Jött közben a Playmobil mánia, és az egyre szaporodó apró mütyür, ami nem fiókokban lakik, hanem szőnyegen, szőnyeg alatt, esetlegesen láb alatt. Jött az engedő anyai szív, de előtte azért kipróbáltam, milyen is lenne a fonalaknak, háááát . . . szerencsére kicsi . . . vagy mégsem?

Pizsamás vasárnap

Pizsamás vasárnapra készültünk már péntek óta. Esik az eső, fúj a szél, jó lesz nekünk itthon. És akkor eszembe jutott egy régóta eldugott ajándék. Valahol a szekrény mélyén lapult, hogy majd ha megtanul olvasni ... és hát mivel megtanult, felavattuk. Ez egy őskori Scrabble, csak gyerekeknek, és irtó jó, mert maximum 20-25 perc egy menet (többet mi nem bírunk) és lehet vele mindenféle ajándékutalványokat nyerni, ha az ember színes karikára rak (maci sajtot, távcsövet vagy Sokol rádiót). Szóval szülők is jót derülnek, gyerekek meg ezen. Ja és a legjobb, hogy nagykisfiú, aki még egyáltalán nem tud olvasni, is nagyon élvezi, mert ő húzza az ajándékutalványokat. Ha látjátok valahol, érdemes megvenni, az a neve, hogy Szókincskereső.

Konyhai kötény

Egy kicsit konyhai kötény mániában szenvedünk. Azért írok többes számot, mert kisnagylány is örömmámorban tört ki, amikor beállítottam két használt ámde gyönyörű konyhai köténnyel. Ezeknek az a különlegessségük (tehát azért kellett őket mindenképp megvenni), hogy kézi hímzésűek, hogy teljesen egyediek, és hogy a fantáziánk szárnyalása ad csak határ annak, hogy elképzeljük, ki kinek és mit főzött, sütött belőle, amíg valahol a távoli nyugaton fel nem ajánlotta a Vörös Keresztnek. És fogalma sincs róla, hogy aztán egy magyar anyuka a birtokába vette, és megsütötte élete első fánkját a nyári birtokon.

A fánk receptje Margit2-től, a hozzá készült sárgbarackos-sárgadinnyés lekvár pedig Kaldenekker Györgytől való. Egyébként egész jól sikerült, kicsit kopogós lett a héja, de vajon miért?

Bolhapiac és a többi

A hétvégén sok mindenben volt bőségünk. Bőségesen kaptunk napfényt, Dunát, biciklizést és finomságokat. Sokat dolgoztunk is: veteményest ültettünk, amibe raktunk: karalábét, paprikát, paradicsomot, görögdinnyét (!), cukorborsót, répát és futóbabot. És mindezt megelőlegeztük egy kis bolhapiacozással, ahol pedig a fenti csodákat szereztük be, működő gyerekzongorát, öntözőkannát, kiránduló tényért és nemtudjukmirevaló táblát. Soha rosszabb hétvégét :)

Februári hétvége

Nálunk minden hétnek más a dinamikája. Van amikor lassan folyik a hét, és tele vagyunk energiával a hétvégén, megyünk ide-oda. Van amikor zajlanak az események, és másra sem vágyunk, mint itthon együtt lenni. Most ez egy ilyen hétvége volt. Az egyik legnagyobb esemény az volt, hogy besütött a nap a szobába. A másik, hogy meglepetés reggelit kaptunk a gyerekektől. A harmadik, hogy Mici a malac új ruhát kapott. És végül denemutolsósorban egy újabb kincs, mert ahogy az már a hétvégeken lenni szokott, mindenki papája ismét talált egy kincset az ócskapiacon. Ez a régi baba vasrezsó méltó folytatása a tavaly szerzett kislábos-gyűjteménynek.

Játékzongora

Újabb találat a bolhapiacon, egy baby piano. Családunk bolhapiacos és egyben legidősebb férfitagja nagy örömmel cipelte haza ezt a kincset. Azóta családunk legfiatalabb férfitagja, akiben úgy tűnik, szorult némi zenei tehetség, folyamatosan zenét szerez :) És így már egyre bővül az itthoni hangszerválaszték: dobok :: ukulele (3. születésnapra, nagyon tudom ajánlani, mert szól is, nem úgy mint a játékgitárok) :: cintányér :: csörgők :: xilofon :: trombita.

Gólya Áruház

Döbbenetes, hogy az alább említett Gólya Áruház 1907-es plakátja még egy ilyen elegáns helyről tanúskodik. És az is, hogy több mint 100 éve áll az áruház. És még az is lehet, hogy egy antik szalvéta eredetileg a 100 éves áruházban talált gazdára. Huh.

Retro szalvéták

Vannak váratlanul jól sikerülő vásárlások az ember életében. Így történt a 40 Ft-os textil szalvéták esetében, amit a méltán nagy hírű Gólya Áruházban vettem a Király utcában. Igaz, hogy az áruház már összement, és zsúfolt, és valljuk be (magunk között), hogy egy kicsit büdös is lett, de még mindig ott van az a bizonyos műanyag rácsos láda, ami telis tele van szebbnél szebb antik és kevésbé antik szalvétákkal. Én már szinte minden közeli és távoli ismerős gyerekét megajándékoztam egy-két nemesebb darabbal, és csak remélni tudom, hogy ott is olyan nagy sikereket arat, mint nálunk. Mert nincs is annál szebb, mint egy ilyen puhaságba betakarni a kedvenc kis babánkat, vagy a törött lábú játékcsacsi lábát ebbe bugyolálni, vagy akár csak kimosni illatosra, és kiteregetni a játék teregetőre. Sorolhatnám még, de ezt tényleg inkább ki kell próbálni :)

Taktikus kisbusz

Amerika 1950

Ismét kincset találtunk, azok az amerikai ötvenes évek...

Sokat megélt társas

Legújabb kincs: természetesen az ócskapiacról. Benne ilyen finomságok: "Bőgj úgy, mint egy tehén, és lépj előre két mezőt. Ha nem akarsz, lépj hátra egyet."

Antik kettős

Nincs is annál jobb, mint egy olyan régi tárgyat találni az ócskapiacon, amire aztán az ember anyukája felsikkant, hogy "most ez komolyan, lehet hogy az enyém volt???". Igazi kincs.