.JPG)
Vannak a szimplán nehéz napok. Amikor akarva-akaratlanul beszállunk a mókuskerékbe, tesszük a dolgunkat, nem nézünk se jobbra, se balra. Visszük magunkat, visszük a gyerekeket, visszük a mindennapokat. Mindezt úgy, hogy elfelejtünk közben lélegezni. Egy ilyen nap után ért nekem aranyat ez a
három sor, és emlékeztetett arra, hogy mit szeretek igazán csinálni. Köszönöm.
1 megjegyzés:
Névtelen írta...
Kedves blogíró!Ez az a blog, ami, ha könyv alakban megjelenne, én megvenném! Annyira benne van az élet lényege, értelme: az apró dolgok öröme, csodálatossága.
4 megjegyzés:
Én is szeretem olvasni az írásaidat, minden nap benézek hozzád!
Köszönöm, örülök neki!
Én is mindig olvasgatlak, csak sajnos sokszor nincs időm kommentelni. De örülök ennek a blognak, nagyon! :)
Köszönöm Viru, jól esik néha látni, kik is olvassák a soraimat a virtuális nagyvilágban.
Megjegyzés küldése