2009. június 15., hétfő

Júniusi hétvége apró meglepetései

Először is, hogy van egy roskadásig tele eperfánk, ami gyerekkorom óta az egyik legnagyobb vágyam volt . . . fogalmunk se volt, hogy milyen fa nő az udvarunkon évekig . . .

. . . hogy nagykislány és unokatestvére kitanulták a könyv-varrás mesterségét, és megnyitották a boltjukat a kertben. . .

. . . a természet mindig tartogat meglepetést . . .

. . . hogy kisnagyfiú egész ügyesen úgy tesz, mint aki olvas :)
. . . egyébként meg éljenek a Búvár Zsebkönyvek!!!

4 megjegyzés:

Edina írta...

Eperfa:)
Gyerekkorom nyarai Balajton, egy kis faluban...sosem jött ki a ruhánkból:)
Ezer éve nem láttam eperfát:)

egy anya írta...

Valahogy én is szeretnék becsempészni egy eperfát a kertünkbe. Csak töröm a fejem, hogyan...:)

Mamazon írta...

Hát ez nagyon érdekes, hogy egy csomó embernek van nosztalgiája az eperfa iránt, vajon miért? Régen több volt?

Edina írta...

Nem tudom, az biztos, hogy ezer éve nem láttam...Mostanában készülünk arrafelé kirándulni, hátha...Jaj, szinte a számban van az íze, pedig kb. 20éve ehettem