Szóval az úgy volt, hogy kisnagyfiú is elkezdett úszni. Az első alkalom után kiderült, hogy az egész uszodából a legjobban a csocsó fogta meg, amit sajnos nem tudtunk kipróbálni, mert "
majd legközelebb" (hogy ezt pontosan miért mondjuk mi szülők, sosem értem, de mondom). Ma végre eljött a várva várt nap, szaladtunk kéz a kézben a csocsó felé . . . és akkor kiderült, csocsó van, de labda nincs. Sírásra görbül az 5 éves száj, mama hisztérikusan szaladgál, labda sehol. És akkor jött a mentő ötlet: ezen a héten nem gesztenyével, hanem dióval telt a táskám, ami - mint kiderült - tökéletesen alkalmas csocsózni. Huh, de tényleg.
Kellemes hétvégét, gesztenye és diószedést!