Clafoutis - mert én olyan rendes vagyok

. . . hogy megosztom veletek azt a clafoutis receptet, amiről bízvást mondhatom, hogy sok internetes barangolás és több szemétben landolt példány után, az igazi, a tutti, a megbízható. És annyira finom, hogy legutóbb annak drukkoltam, hogy ne legyenek nagyon éhesek a vendégek, hogy maradjon legalább egy extra szelet nekem (nem maradt).
A clafoutis azért a sláger idén nyáron nálunk, mert:
- nem kell hozzá MÉRCE
- bármilyen GYÜMÖLCS jó hozzá
- mert tutti, hogy NEM SZÁRAZ
- mert biztos, hogy RÖGTÖN ELFOGY
- és borzasztó vagyány azt mondani, hogy CLAFOUTIS, ahelyett, hogy EGYBESÜLT PALACSINTA (pedig valójában az)

Kezdjük a hozzávalókkal:
- 2 egész tojás + 1 tojás sárgája
- 3 evőkanál kristálycukor
- 4-5 evőkanál liszt
- 1 csomag vaniliás cukor
- csipet só
- 1,5 dl tejszín
- 1 dl tej

Az elkészítés:
Először összekeverjük a tojásokat és a cukrot, lehetőleg habosra. Hozzákeverjük a lisztet, vaniliás cukrot, és sót, ügyeljünk arra, hogy ne legyen csomós, mert az később is úgymarad, és kellemetlen. Utána belekeverjük a tejszínt és a tejet, úgy hogy egy sűrű palacsintatésztát kapjunk. És itt az egyik lényeg. Ha híg, rakjunk még bele nyugodtan egy kis lisztet, ha pedig sűrű, akkor egy kis tejet. Ha az egésszel úgy bánunk, mint ahogy a palacsintatésztával fogunk, azaz nem izgatjuk magunkat, biztos a siker.
Most következik a gyümölcs berakása. Egy kivajazott bármilyen formába rakjuk először a gyümölcsöt, aztán ráöntjük a tésztát. Én legutóbb egy jénai tálban sütöttem, mert nem volt más, és kiválóan sikerült. Szóval a lényeg, hogy ne legyen benne túl sok gyümölcs, mert eláztatja a tésztát, de túl kevés se. Nahát ezzel sokat segítettem. Talán az segít, hogy egy közepes jénai tálba kb. 3 marok magozott meggy kell, és akkor úgy fog kinézni, mint a képen.
Berakjuk a sütőbe, kb. 175 fokon 30-35 percig sütjük. Akkor jó, ha egy kicsit kezd már aranylani a teteje.
Jó étvágyat hozzá! És írjátok meg, hogy sikerült!