Osztályterem

Szerintem többen kuncognak már a hátam mögött: "Elsős anyuka". Hát igen, elsős anyuka sok mindent megtesz azért - ha már nem lett tanítónéni - hogy kisnagylánya színvonalas környezetben tanuljon. Elsős anyuka majd kiesett a padból az első szülőin, hogy a kreatív munkaközösség tagja lehessen. Úgyhogy lehetett menni anyagot nézni, a világ egyik legjobb dolga, főleg barátnők kiséretében.
Az anyagokból pedig egyszercsak függönyök lettek, itt ott ferdén, de ezt csak én tudom (meg aki ezt a blogot olvassa). Mindenesetre szerencse, hogy a TAKOO és a MAMAZON termékeket nem én, hanem igazi profik varrják :)

Hórukk

Nagykisfiúnak mostanában úgy lehet a legnagyobb örömet szerezni, ha papája 1-2-3 és egy óriásit lóbál rajta. Még nagyobb az öröm, ha mindezt egy napos őszi hétvégén (végre) a hegyekben teszi. A hangulatot csak fokozza, hogy mamája fenéken csúszik a hegyen, miközben fényképezni próbál, míg kisnagylány és nagymamája kézenfogva andalognak lefelé. Feltöltöttük szülői Duracell elemeinket.

Ovis zsák

Volt egy pillanat az ovis zsákok keresgélése közben, amikor elhatároztam: nemet mondok a gagyi macis, rossz tapintású ovis zsákoknak. Legyen annak a gyereknek puha az ovis zsákja, nem kell rá feltétlenül gyermek minta, főként nem kell félrenyomott gyermek minta. Így érkeztem el a "felnőtt mintás" ovis zsákhoz, ami hogy-hogy nem, a gyerekek között is nagy sikert aratott :)

Kötött sál használatban

Használatba került az a bizonyos iskolás sál. Most mondhatnám, hogy alaposan átgondoltam a színvilágát még a nyáron, ezért illik ilyen pompásan kisnagylány szinte minden ruhájához. Dícsérhetném kifinomult ízlésemet és színkombináló képességeimet. Vagy elmondhatnám az igazat, hogy egy szép nyári munkával teli nap estéjén beszaladtam a Westend City egyetlen kézműves boltjába, és az áraktól visszahőkölve a leértékelt fonalak felé vettem az irányt, ahol összesen csak ezek a színek voltak leértékelve. Ezt akkor inkább szerencsének hívják :)

Bazsalikom télire

Mostanában így néz ki az ebédlőasztalunk. A hirtelen beköszöntött hideg ugyanis felgyorsította hangya akciónkat, aminek következtében minden nap valami más fontos élelmiszert mélyhűtünk, rakunk el, illetve főzünk be. Most a bazsalikomon a sor, idén a mélyhűtőben landoltak apró kis dobozkákban. A háttérben látható tejhabot nem tartósítjuk, ezt jómagam iszogatom csendben a kávémmal együtt, míg családom többi tagja szorgoskodik körülöttem. Hosszú még az ősz. Vagy lehet, hogy én vagyok a tücsök???

Játék markoló?

Ugyan kérem, dehogy! A legkomolyabb építőgép szakkiállításon voltunk Sóskúton a Szülők Háza meghívásából. Mondanom sem kell, hogy egy 4 éves fiú, akit amúgy sem hagynak hidegen a markolók és efféle gépezetek, milyen extázisba kerül, amikor apukájával beülhet egy ilyen gépbe. Apuka minden bátorságát összeszedve tesztelte a markolókat, mint egy igazi szaki. Összesen egyszer indult el egy óriási úthenger miattunk magától, de akkor családom villámsebességgel hagyta el a berregő gépjárművet, és állapítottuk meg, hogy maradunk a kaptafánknál. Mindenesetre kisfiús szülők, nem érdemes ezt a dolgot kihagyni!

Babaszoba bútor

Mostanában tombol a kreativitás a családunkban. Egyik kedvenc unokatestvér művei láthatók az alábbi képeken, amiket hosszan, egyedül, kitartóan fúrt-faragott egy nyár végi napon. Az asztal sikerült is rögtön, nem volt ezzel semmi baj . . .
. . . jött viszont a pad, ami sehogy sem akart sikerülni. Hosszú volt az alkotás, fáradtak a kezek és az idegek. Majdnem feladta a mester, amikor mindentudó mamája megérkezett, és fordítva látta az egészet. Kész a pad, csak meg kell fordítani! - mondta, és csalta vissza a mosolyt kisfia arcára. Szög-kalapács-lécek-bíztató szavak. Ennyi az egész.

Kreatív ajándékok

Amikor már a sokadik - egyébként felnőtt szemnek szebbnél szebb - kreatív ajándékot kapta, a szája lassan lefelé röbült. Halkan megkérdezte tőlem: Szerinted kapok játékot is? És akkor jött a kis papírborz, amit egy régi kis barátnő hajtogatott neki. Szaladt felém: Nézd mami, végre játék! A legszebb az összes közül! Az én kisnagylányom . . .

A zsúr

Mielőtt valaki azt hinné, hogy mi állandóan ünnepelünk, téved, bár az igaz, hogy minden ünnepet szeretünk megülni. Zsúrt azonban egy évben csak egyszer rendezünk, ennek most hétvégén jött el az ideje. Ilyenkor azonkívül, hogy drukkolunk a felhőknek, hogy maradjanak szárazon, sütünk-főzünk és lufit durrogtatunk. Ez most már hagyománynak is tekinthető nálunk. Minden lufiba belerejtünk egy ajándékot, és a torta-gyertya-stb. ceremónia után a vendég gyerekek egyenként kiszúrhatják a lufikat - csak erős idegzetű szülőknek ajánlom - és mindegyikből kipottyan egy kis ajándék. A gyerekek boldogok vagy boldogtalanok az ajándékokkal, mindenesetre új felvonás kezdődik ilyenkor a zsúrban. Ki lehet próbálni!

Gyerek varrógép

Kisnagylány és a Barbie varrógép.
Mint egy varrónő: koncepciója van, profin tartja az anyagot, egyenesen halad.
Mint anyja: idegesíti, ha kifogy a cérna, ha nem szép a varrás, ha foszlik az anyag.

Remélem hosszú távon az első győz.

Születésnap

Kisnagylány 7 éves lett. Ma hajnali 6 órakor meg is jelent a hálószoba ajtajában, hogy már reggel van, kezdhetjük az ünneplést. Mivel erre számítottam, a hálószobánkban sorakoztak a becsomagolt ajándékok, gyerekkéznek is könnyen bonthatóan. Ezt követte a romantikus hajnali LEGO vár építés kávéval az ágyban, könnyes szemmel idéztem fel a hajnali együtt játszásokat amikor minden nap így kelt, sok kávéfoltos ágynemű árulkodik erről. Korán kelő nagypapa hozta a reggelit és az ajándékot 7-kor. Ezek után megünnepelték még az iskolában, megünnepelték az óvodában, megünnepelték a házban, és a családban. Szereti magát ünnepeltetni, ez nem vitás. Jól csinálja. És este fülig érő mosollyal mászott be az ágyba.

Pedál nélkül

Még mindig folyamatos köszönettel tartozom a pedál nélküli bicikli feltalálójának. Most tanulom a logisztikáját az "ovi máshol van mint az iskola, de ugyanakkor kell értük menni" jelenségnek. Ebben a pedál nélküli óriásit segít, mert futólépésben tudom csak utolérni nagykisfiút, viszont fél kézzel be tudom cipelni az iskolába biciklit, gyermeket, táskát és tornazsákot. A www.mamazon.hu oldalán a bicikli rendelések számának ugrásszerű növekedése is valami ilyesmit jelenthet :)

Aszalt paradicsom

Nem tudom, említettem-e már, hogy gyakran befőzünk ezt-azt. Nekem úgy tűnik, hogy gyakrabban, mint egy átlagos család, de lehet, hogy ezt csak a nyár vége mondatja velem, és a spájz, ahova már ember sem fér be, nemhogy még egy befőttesüveg. Most épp az aszalt paradicsom a soros, és egyben igzalmas, mert ilyet még sosem csináltuk. Hosszan tartott az aszalás, több nap kitartó munkája, pedig egy csúcsszuper aszalógép is a kezünk alá dolgozott. Maga az eltevés nem volt bonyolult, annyit súgnak az olasz internetes oldalak (és végre használom olasz nyelvtudásom) hogy 1 napot kell várni, mielőtt lezárjuk az üvegeket, mert az olaj szép lassan leülepszik, és utána kell tölteni, különben a felső sor megpenészedik. Hát azt meg ki szeretné? Úgyhogy még izgulhatunk pár hónapig.

Hőséges vénasszonyok nyara

És hogy mi ezt hogy szeretjük. Meg sem merem említeni a hőségre panaszkodóknak, hogy mi ezt annyira élvezzük. Hogy még nyár van, hogy még be lehet gyűjteni a napsugarakat, hogy percek alatt száradnak a ruhák, hogy lehet még lubickolni a Dunában és efféle nyalánkságok. Nagyon kellemes hétvégét mindenkinek!

Gyors babzsák

Hosszú volt a lista, mint azt már említettem. Rajta volt ez is, de tegnap este 10 körül, amikor megveregettem vállamat, beugrott, hogy valami mintha még hiányozna . . . hát persze, a babzsák, ami az egész listából a legjobban tetszett. De mégis mi az a babzsák??? És mekkora? Gyors SMS padtárs anyukának, jött a válasz, 10cm x 10cm. Gyors anyagkeresés, régi barátnő kedvenc Jackpot kord inge ugrott most, gyors SMS barátnőnek, hogy búcsúzzon 10 évvel ezelőtti darabjától. Újabb SMS papának, hogy hazafelé a barátkozásból hozzon szárazbabot, de mivel a barátkozás elhúzódott, maradt a kamra feltúrása és valami beazonosíthatatlan de babszerű valami előkotorása. Gyors varrás következett, és ugrás az ágyba. Reggel iskolába menéskor gyors puszi, nézd meg majd meglepi van a táskádban. És ma este egy félvállról odavetett megjegyzés kisnagylánytól: "Képzeld mami, végignéztem, és nekem van a legszebb babzsákom. Mikor varrtad?".

Első nap az iskolában

Vidám és kreatív iskolakezdésben volt részünk. A kreativitásom az egekbe szárnyalhatott, a füzetkötések eddig nem ismert öntapadós borítója minden idegszálam megfeszülését eredményezte. A lista beszerzése kisebb hisztérikusabb rohamokban történt, de megnyugodtan néztem körülöttem pánikoló anyukák arcát, és mintha csak tükörbe néztem volna. Kisnagylány viszont boldog és nem lehet letörölni arcáról a fülig érő mosolyt.