Szép lassan szinte az összes kerti szék eltűnt. És a fonalaim is fogyatkozni kezdtek. Kiderült, hogy a kertünkben ember nagyságú pókok dolgoznak szorgosan, székeket, focikapukat, és asztalokat kötnek egymáshoz. És amikor már majdnem kezdtem a monológomat (
na most akkor vágjátok szépen le, mert ez így nagyon ronda, és különben is semmi értelme) láttam meg azt az örömöt, ami egy ilyen munkában rejlik. Szisztematikus kötözés, színek váltása és az alkotás öröme. Ráadásul lopott 1-2 óra a szülőnek, mert ez egy hosszú és lassú folyamat. Most tehát szék nélkül ülök a fűben, de végre jut egy kis időm dolgozni :)
1 megjegyzés:
Remek gyerekek ezek...! :o)Remek gyerekek ezek...! :o)
Megjegyzés küldése