Egyik kedvenc helyemről fogok most írni a
NOHA stúdióról. Annak is az agyagozás szakkörétől írok, amin azt hiszem még nem volt olyan gyerek se felnőtt, aki ne állt volna neki agyagozni, és ne lepődött volna meg végtelenül, hogy mire képes a két kezével. Kisnagyfiú sem arról híres, hogy bátran alkot, inkább rúgja a labdát, ha lehet választani. Ez a kis állatka-nasi-tartó azonban szerintem még neki is nagyon nagy meglepetés volt. Hogy ezt ő, a maga 6 évével gyúrta, foccsolta és egyéb dolgokat is mondott, amiket én (már) nem értek (pedig ez nem az Internet). Szóval szotyitartó lett belőle, mert hirtelen az jutott eszünkbe, úgyhogy mostanság a nappali közepén szotyizunk boldogan gyertyafényben, jó ötlet ugye (drágám)???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése