2009. január 28., szerda

Amerikai palacsinta

Nálunk minden vasárnap reggel palacsinta van, méghozzá amerikai. Nyáron is . . .

és télen is . . .
Az elkészítése pofonegyszerű, azt hiszem az elmúlt 10 év alatt egyszer sem rontottuk el. Miszerint a hozzávalók:
  • 2 pohár liszt
  • 1,5 pohár tej
  • 1 tojás
  • 2-3 evőkanál olvasztott vaj
  • 2-3 kávéskanál sütőpor
  • csipet só

Az elkészítése pedig: Először összekeverjük a hozzávalókat, amíg egyenletes állagú nem lesz. Egyébként az állaga sokkal vastagabb lesz, mint amit megszoktunk, merthogy ez amerikai palacsinta. Utána vajas serpenyőben megsütjük (kb. 3 fér egy serpenyőbe). Sütés után lehet enni juharsziruppal, eperrel-tejszínhabbal, nutellával, de magában is nagyon finom.

Este a maradékra reszelt sajtot szoktunk rakni, és megsütjük a sütőben. Ez nálunk a vasárnap esti maradék . . .

2009. január 26., hétfő

Ajándék hétfő

Zénós anyukák, apukák, egyéb rokonok figyelem! Ingyen elvihető a fenti Zénós zsírkrétatartó. A játékszabályok megegyeznek a takarókéval. Ezt a bejegyzést kell kommentálni, pár szóban leírni, hogy ki az a bizonyos Zénó, aki ennek a zsírkréta kukacnak a gazdája lesz. És akkor már vihető is, illetve átvehető a Paraván Ruhaboltban! Fizetni pedig most sem kell érte. (Több bejegyzés esetén szokás szerint sorsolás.)

Akinek pedig nem Zénója van, de nagyon szeretne ilyet, természetesen megrendelheti a Mamazonon :)

2009. január 24., szombat

Gyerekrajzok

Ma reggel ezeket a szófoszlányokat hallottuk 8 körül:
1) "Hagyjuk a mamiékat aludni, este buliztak."
2) "Ragasszuk tele a galéria falát a régi rajzainkkal, úgyis olyan uncsi."
Ezek után már azt sem bántuk, hogy a ragacs egész biztosan le fogja venni a vakolatot később, a kiállítás olyan impozáns volt :)

2009. január 21., szerda

Lábnyomok

Nemrég bukkantam rá nagypapámék kertjében a lábnyomaimra. És máig emlékszem, amikor unokatestvérek mindannyian egyenként a hideg betonba dugtuk a lábunkat, és minden évben rettentő büszkén próbáltuk, hogy már nem fér bele. És a beton - hát az beton - megtart minden emléket. Kreatív nyarak, kreatív nagypapa :)

2009. január 19., hétfő

Tornasor

Nagykislány csak úgy lerajzolta a tornasort. Csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen hihetetlen részletes jellemzést ad mindenkiről, és a szeme állása, a mosolya, a tartása is jellemzi az egyes figurákat. Ő maga (balról az ötödik) óriási nyitott szemet és nagy mosolyt rajzolt magának. Szeptember óta tényleg ilyen földöntúli mosollyal jön-megy az iskolában, jól megtalálták egymást :)

2009. január 18., vasárnap

Aranyvasárnap

Amikor jól sikerül a kenyér (és a pite, a kalács és a gesztenye).


Amikor a legnagyobb nyugalommal elbaktatunk kedvenc bolhapiacunkra, és mindenki talál magának valamit - a Lego és Duplo darabokat sajnos nem tudom bemutatni, mert használatban vannak :)


Amikor kedvemre kötögetek a vasárnapi ebéd után, és kisnagylány egy kávét szolgál fel nekem.


Hát ez nekem az Aranyvasárnap.

2009. január 15., csütörtök

Ügyesek és még ügyesebbek

Internetes bolyongásaim kötben nagykisfiú (4) odapillantott a számítógépre, és meglátta ezt a kastélyt.
"Hú ez de szép, kéne nekem egy ilyen"
"Mhm. De én nem tudok ilyet varrni."
"Hát akkor kérd meg a varrónőnket. Ő tutti tud ilyet varrni. Ő nagyon ügyes."

És én??? Én nem vagyok tutti ilyen nagyon ügyes??? Hát most akkor mi lesz velem, kezdjek el egy ilyet varrni, hogy megmutassam kisfiamnak, hogy én is milyen ügyes vagyok, vagy törődjek bele, hogy vannak az ügyesek, és a még ügyesebbek. Bár ha belegondolok, nem is olyan bonyolult egy ilyen kastélyt megvarrni . . . :)

(Forrás: knitalette11)

2009. január 13., kedd

Ujj nélküli kesztyű

Mert reggel vagy odafagy a kormányhoz a kezem, vagy csúszkál a kesztyű rajta. Amit ráadásul állandóan le kell kapkodni boltban, egyéb helyeken. Pedig van erre (is) megoldás! A berlini piacon néztem még ki, de mostanáig halogattam a megkötését. És hát kiderült, hogy ennél tényleg nincs egyszerűbb. Gyakorlatilag egy darab téglalapot kell kötni, és összevarráskor egy lyukat hagyni a hüvelykujjnak. Semmi segédkötőtűk, és egyéb körkötések. Kezdőknek külön ajánlom, mert garantált siker!

2009. január 11., vasárnap

Blog játék

Panyizsuzsi meghívott egy filmes blog játékba, és én örömmel elfogadom. Kedvenc filmjeimről kell írni, amik tehát
13 évesen: Házibuli
18 évesen: Fellini: La Dolce Vita
22 évesen: Tarantino: Pulp Fiction
27 évesen: Altman: Rövidre vágva
32 évesen: Almodovar: Beszélj hozzá

TV téma: nekünk van tévénk, bár nincs benne adás, de minden második este belecsusszan a DVD lejátszóba egy esti mese, mint gyerekkorunkban. (A játék pedig az, hogy mindig meglepetés, hogy mi, és a zenéjéről kell kitalálni. És hétfőn természetesen TV szünet :) Kedvenceink mostanában:

Pettson az örök kedvenc. Nem is tudom, hogy lehet meglenni nélküle. És nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy alig várom, hogy nézhessem az esti mesét.
Azt hiszem kisnagylányt ha megkérdeznénk, mi a kedvence (meg is teszem, csak most már alszik) a Mumin filmeket mondaná. Sajnos mostanság nem lehet kapni, a fenti kép is csalás, mert egy CD-ROM, de aki ráismer, annak biztos rögtön eszébe jut a Mumin völgy. Ennél aranyosabb mese szerintem kevés van.
Egy kis Anglia, egy kis állatsereg. Barátainknál láttuk először, lehet, hogy az őrségi hangulat, és a ropogó tűz illata, vagy az én romantikusságom, de nagyon bájos.


Örök klasszikus, de be kell vallani, hogy a gyerekek azért törnek ki örömsikolyban, amikor ezt rakjuk be, mert ezek 20 perces mesék . . .

Én most nem dobom egyenként tovább ezt a kérdést, hanem itt teszem fel, ti miket néztek szívesen - már aki néz - a gyerekekkel?

2009. január 8., csütörtök

Ajándék takaró

Pirik, Piroskák figyelem! Újabb ajándék takaró kerül meghirdetésre, mivel legutóbbi takarónk már elkelt. A játékszabály a következő: ezt a bejegyzést kell kommentálni, pár szóban leírni, hogy ki az a bizonyos Piri, aki ennek a takarónak a gazdája lesz. (Ne legyen túl nagy Piri, mert ez egy babatakaró :) És akkor már vihető is a takaró! Fizetni pedig most sem kell érte. (Több bejegyzés esetén sorsolás lesz vasárnap este.)

2009. január 7., szerda

Gyereknaptár

A Se7en blogján találtam ezt a fantasztikus ötletet: egy nagy fát rajzolunk az év elején, és minden hónapnak van egy ága, minden napnak egy levele. Ahogy múlnak a napok, kiszínezzük a leveleket, kék lesz ha esik, sárga, zöld ha süt a nap, vagy éppen amit a kreatív kis tulajdonos kitalál.

2009. január 6., kedd

Pár gyerekrajz . . .

Hamar gyűlnek nálunk a rajzok, és egy idő után mindent elborítanak. Most viszont, hogy újra elkezdődött az iskola, kénytelenek vagyunk ismét valami rend(félét) kialakítani nagykislány íróasztalán. Ekkor előkerül a rajzos doboz, és átválogatjuk az új rajzokat, hogy mit érdemes elrakni a jövőnek. És hát nincs is annál édesebb, mint amikor egy 7 éves rádöbben, hogy mit fejlődött az egy évvel ezelőtti önmagához képest :)

Ui: Egyébként iszonyú nehéz a szortírozás, én szívem szerint mindent megtartanék, de józan eszem azt diktálja, hogy ennek nincs sok értelme. Ti ezt hogy csináljátok?

2009. január 4., vasárnap

Téli tájkép

Nagykislány házi feladatai között szerepelt a téli tájképek gyűjtése. Elgondolkodott, mi fán terem az ilyen? Mivel szülei képes újságokat nemigen olvasnak, szegény gyermek nem látott még újságot tele téli tájképpel, símagazint havas hegyekkel. Maradt tehát a saját gyártású téli tájkép. Felkerekedtünk tehát, megmásztuk a Kopasz hegyet, és kattintgattak a gyerekek bőszen. Aztán képekből montázs, irány a Copy General, egy kis kreativitás, és kész a házi feladat.

2009. január 3., szombat

Jég és tűz

Hogy indult az új év nálunk? Rendhagyó módon szinte minden percét a természetben töltöttük. Semmi báliruha, smink és konfettik, helyette jég és tűz és favágás. Eredmény? Kisimult idegrendszer, legyőzött vírusok, sok piszkos ruha, és még egy lépéssel közelebb a természethez.