Blog break

Az első síelés - és a jégcsapok

Talán ezt hívják spontán hétvégének: se születésnapi zsúr, se családi ebéd, se baráti összejövetel :: nincs más hátra, mint spontán megmászni a Kékestetőt, és megtanítani nagykislányt síelni (a többes szám erős túlzás, jómagam tisztes távolból figyeltem az eseményeket, de nagyon drukkoltam). Közben nagykisfiúval a Mátra összes jégcsapját megvizsgáltuk, részletesen elemeztük a hosszakat, olvadási pontokat, törési pontokat, és bár fagyizni télen nem szabad (tényleg miért nem?) de jégcsapot enni igen (és azt miért?) elfogyaszottunk jópár darabot is a tél finom ízéből. Nem is olyan rossz hónap ez a február :)

Tesó ügy

Hogy mit olvasunk mostanában? A Tesó-ügyet, ami olyan friss, mint a ma reggeli zsömlém, és olyan vicces, hogy percekig nem kaptam levegőt a saját röhögésemről. Megtudhatjuk belőle, hogy például azért jó, ha az ember anyukája terhes, mert a kulcscsontja megpuhul, és nem nyomja az ember fejét, és hogy terhesség alatt néha hirtelen sírni kezdenek ezek az anyukák, akár a bálnák, valamint hogy az apukák kénytelenek anyukák lábát ilyenkor szőrteleníteni. Édesek a rajzok, humoros és életszerű a szöveg, csak ajánlani tudom mindenkinek. (Ja és az első 50 rendelő a Pagony oldalán kap meglepetés babát is, amihez volt némi köze a Mamazonnak is:)

Horgolt elefánt

Mi dobhatná fel jobban a februári betegségekkel (ja mert az van nálunk bőven) teli napokat egy rózsaszín elefántnál? Talán egy kék elefánt? Mindenesetre az ágyból egész jól mutat a kis ormányos, de nemcsak szerintem :: már azelőtt elfogyott szinte az összes, hogy felraktam volna őket a boltba. Váratlan levelek érkeztek, nincs-e véletlenül horgolt elefántunk kékben, rózsaszínben, lilában? Úgy látszik, rajtam kívül másoknak is van elefánt-mániája. Mindenesetre hamarosan jön az utánpótlás, addig is mániások kitartás!

Szellem jelmez - és ami alatta van

Szóval az úgy kezdődött, hogy kisnagyfiú már hetek óra szellemnek készült az ovis farsangon. Gondoltam, hát ez remek, végre egy egyszerű jelmez, ráérünk majd az utolsó este megcsinálni. Neki is fogtunk, de hát kiderült, hogy ez a világ legbonyolultabb jelmeze, ugyanis vagy egy óriási lepedőt vonszol szegény magán, amiből alig lát ki, vagy rápasszintom, hogy minden kényelmes legyen, de akkor egy szabás-varrás SOS tanfolyamot kell előtte elvégezni. Különben is, minden ruhapróba második percében közölte, hogy most ezt gyorsan leveszi, de majd az oviban jó lesz. És elment aludni. Akkor maradtam én szorongó anyuka, hogy szegény kisfiam majd leveszi a jelmezt, és ott lesz macinadrágban a többiek meg majd lövöldöznek vidáman a CowBoy jelmezükben. És akkor jött az ötlet, ha már úgyis valam félelmetes szeretne lenni - amit egyébként nagyon pártoltam - legyen csontváz alatta. Ha akarja, leveszi, és ott a meglepetés. Ja de csontvázat rajzolni nem olyan könnyű. És a tavaly kinőtt fehér pizsamanadrágot megtalálni sem, a sötét gyerekszobában. De pirkadatra meglett minden, reggel még egy gyors próba, és irány az ovi. A farsang zártkörű volt, de délután hallottam, hogy kisnagyfiú remek csontváz volt. Hogy szellem is lett volna? Arról nem tudnak, mert a szellemruha gondosan becsomagolva feküldt egy nylonzacskóban, ahogy reggel beraktam a kisszekrénybe . . .

Az a bizonyos piros cipő

- Mami, miért fényképezed állandóan az új piros cipődet?
- Nem is azt fényképezem, hanem a társasjátékot, hogy a blogon elmeséljem, milyen jó ez a Ravensburger bevásárlós játék.
- De miért van ott a cipő???
- Hát hogy közben azt is bemutassam, de csak úgy mellesleg, hogy új cipőm van.
- És miért nem fényképezed le csak a cipőt?
- Tényleg, miért is nem? Szóval új cipőm van. Magamtól magamnak a szülinapomra: piros cipő. Kösz nagykislány, hogy már megint az egyszerű őszinteségre tanítasz.

A Dunánál

Avagy hogyan éljük túl a februári napokat, amikor szorít a szoba négy fala? Például menjünk le a vízpartra, folyóhoz, tóhoz, ja vagy persze a tengerhez. Egyrészt garantáltan nem lesz ott rajtunk kívül senki. Másrészt a gyerekek egész biztos nagyon jól szórakoznak, hiszen van kavics, bot, víz és sár . . .

a felnőttek pedig, amikor nem azt kiabálják, hogy gyere ki a vízből, nincs még nyár, ábrándozhatnak arról, hogy pedig lesz még olyan is, amikor nem délben, hanem este nyolckor lesz hosszú az árnyékunk . . . de tényleg lesz???

Ebédlőasztal-blues

Most már mindenkinek megvan a saját asztala, fiókja, doboza, festéke. És mégis valahogy mindig egy helyen kötünk ki, az ebédlőasztalnál. A forgatókönyv szinte kivétel nélkül a következő.
1. Nagykislány kitalálja, hogy ő most festeni fog.
2. Erre én meggyőzöm (zsarolom?) hogy csak ha mindent lepakolunk előtte az ebédlőaszalról.
3. Kisnagyfiú kijelenti, hogy ő biztos nem fog festeni, és már veszi is elő az autóit.
4. Lepakolunk(ok) az asztalról.
5. Kisnagyfiú mégis csatlakozik.
6. Csend van és munka.
7. Kihasználom az időt, és elkezdek vacsorát készíteni.
8. Kórusban mondják, hogy nem ér, én is kreatívkodjak valamit.
9. Elkezdek alkotni, ami nálam általában hosszú előkészületet, és elmélyült munkát jelent.
10. Közben ők megunják a festést, és én észre sem veszem, már máshol vannak.
11. Marad az asztalon minden, késő van, és még vacsora sincs.
12. Viszont mindenki alkotott valami újat.

Házi búza

Szép a tél, tényleg szép, de azért már egyöntetűen várjuk a tavaszt. Búzát ültettünk ezért. Most mondhatnám, hogy ez nálunk családi hagyomány, február elején búzát ültetünk, a gyerekek vidáman gondozzák, és közben tavaszi dalokat énekelünk. Az igazság azonban az, hogy egy kedves ismerősnél fedeztem fel a búzát, és úgy éreztem, nem élhetek búza nélkül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyerekeket egyáltalán nem érdekelte a búzaültetés, se a locsolás, se a gyökerek nézegetése. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy egy kicsit be is penészedett a föld teteje. De tényleg ki mondta, hogy mindenkinek szeretnie kell az ÉN tavaszváró búzámat? Mindenesetre anyukák és apukák, tudom ajánlani, reggel tényleg nagyon jó érzés ülni a konyhában álmatagon, gőzölgő kávéval a kézben, és merengeni azon, hogy előző reggel óta mennyit nőtt a házi-búza. (Ja és a gyógyszerek? Hát nem sikerült minden bacit kipusztítani...)

Influenza ellen

Mielőtt totál bepánikolék, amikor a média a fejünke szórja az influenza átkot, előveszem kedvenc doktornénink fejtegetését a hideg jótékony hatásáról. Meg kell fagyasztani a bacilusokat, (és ezáltal szegény gyerekeket is) és akkor nem lesz semmi baj. Ez a hétvége nem volt éppen a szép időről híres, de rajtunk ez nem fogott ki. Ebben jelentős mértékben segített, hogy a fiúk mostanában sokat kerekeznek, mi lányok pedig igazán lelkesen drukkolunk. Szerintem a drukkolás is nagyon egészséges :)