2009. február 5., csütörtök

Ebédlőasztal-blues


Most már mindenkinek megvan a saját asztala, fiókja, doboza, festéke. És mégis valahogy mindig egy helyen kötünk ki, az ebédlőasztalnál. A forgatókönyv szinte kivétel nélkül a következő.
1. Nagykislány kitalálja, hogy ő most festeni fog.
2. Erre én meggyőzöm (zsarolom?) hogy csak ha mindent lepakolunk előtte az ebédlőaszalról.
3. Kisnagyfiú kijelenti, hogy ő biztos nem fog festeni, és már veszi is elő az autóit.
4. Lepakolunk(ok) az asztalról.
5. Kisnagyfiú mégis csatlakozik.
6. Csend van és munka.
7. Kihasználom az időt, és elkezdek vacsorát készíteni.
8. Kórusban mondják, hogy nem ér, én is kreatívkodjak valamit.
9. Elkezdek alkotni, ami nálam általában hosszú előkészületet, és elmélyült munkát jelent.
10. Közben ők megunják a festést, és én észre sem veszem, már máshol vannak.
11. Marad az asztalon minden, késő van, és még vacsora sincs.
12. Viszont mindenki alkotott valami újat.

1 megjegyzés:

mammka írta...

Olyan szépen írsz!!!!megnyugtató olvasni,ott voltam nálatok.:)