A Dunánál

Avagy hogyan éljük túl a februári napokat, amikor szorít a szoba négy fala? Például menjünk le a vízpartra, folyóhoz, tóhoz, ja vagy persze a tengerhez. Egyrészt garantáltan nem lesz ott rajtunk kívül senki. Másrészt a gyerekek egész biztos nagyon jól szórakoznak, hiszen van kavics, bot, víz és sár . . .

a felnőttek pedig, amikor nem azt kiabálják, hogy gyere ki a vízből, nincs még nyár, ábrándozhatnak arról, hogy pedig lesz még olyan is, amikor nem délben, hanem este nyolckor lesz hosszú az árnyékunk . . . de tényleg lesz???