8 éves

(...a reggeli szilvás muffin, amitől igazán hős anyukának éreztem magam...)

Nagykislány, akinek ezt az egész blogot köszönhetem, 8 éves lett. Azt hiszem, az 1. születésnap után ez a következő nagy lépés. Kiderült, hogy a játékboltban csak ténfergek, semmiről sem jut az eszembe, hogy ez kéne. Kiderült, hogy már nem mindegy, milyen ruhát veszek neki, csak a csőnadrág a menő. Kiderült, hogy már nem lábad könnybe a szeme, ha valami nem tetszik neki. Kiderült, hogy tökéletesen tudja, mit akar. Kiderült, hogy ő már a szó szoros értelmében nem gyerek. . . de még nem is tinédzser . . . hát végülis ő egy igazi nagykislány.