A család főszakácsának (ez talán már kiderült, hogy nem én vagyok) és piacos nénik szívének hódítójának sikerült az egyik nénivel még tavaly megbeszélni, hogy mindenféle paradicsomot ültet nekünk, hogy megnézhessék a gyerekek, hányféle paradicsom létezik. Az eredményt a héten kaptuk meg, és csodálatos napjaink vannak azóta. Esténként paradicsomverseny fut vacsora néven, mindenkinek persze más a kedvence, vannak zamatosak és még zamatosabbak, vannak gyermekkorunk ízeit idézők (ekkor persze csak a felnőttek sikoltoznak) és vannak aszalni valók. Erre mondjuk, hogy hát ez inkább az aszalóba (merthogy a
tavalyi nagy siker után ismét aszalunk). És tényleg, ott pedig azok érzik magukat. Komoly aszalóknak tehát azt ajánlom, a tányér bal alsó sarkában levő hosszúkásokat aszalják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése