Szóval az úgy kezdődött, hogy nagykislány fejébe vette, hogy kék rövidujjú pamut dresszben szeretne holnaptól balettra menni. Mivel azt gondoltam, a három évenként belefér egy új darab, nyakunkba vettük kettesben a várost, hogy megtaláljuk az új példányt. Andalogtunk kettesben (az autómentes világnapon) anya és lánya a lemenő nap fényében, a belváros porában. Elsőre megtaláltuk a legideálisabb darabot, vettünk már hozzá cipőt is, nehogy hiányt szenvedjen a gyermek. Utána beavattam őt a ruhaturkálás művészetébe majd pedig a "
kiülős kávézóban ünnepeljük meg a talált kincseket" nőknek való eseményt is bemutattam neki. Nem kellett sokat magyarázni ezeket a dolgokat, nagykislány szép lassan már a legjobb társaság.
1 megjegyzés:
juj, ez csodálatos. már alig várom az ilyesmit.
Megjegyzés küldése