Kincskereső térkép

Kreativitás nem csak fiúknak! Antikolt térkép készítése:

1) Főzz egy nagyon erős feketeteát, és öntsd ki egy tálba.

2) Rakj bele egy papírt, amt előzőleg kicsit meggyűrtél kb. 30 percre

3) Szárítsd meg, és lapítsd ki.

4) Lehet rá rajzolni, és tényleg úgy néz ki (bocs a fényképen nem látszik) mint egy ősrégi térkép.

Csíkos kesztyű - történelem

Rendet raktam a sapkák-sálak-kesztyűk birodalmában, merthogy tavaszira váltunk. És akkor egy kicsit megdöbbentem :: azt tudtam, hogy ízlésem stabil és rettenthetetlen :: de hogy 20 éve csak csíkos kesztyűm van, nem lehet, hogy ez azért egy kicsit furcsa???

Ez volt szinte ez első kesztyűm, Gizi néni rokonunk kötötte a nyolcvanas években, legalább 10 évig hordtam, és nem vesztettem el.

Ezt követte ez a meleg gyapjú kesztyű, a kilencvenes évek nagy slágere, Dél-Amerikából.

És jött az új évezred, a turkálók kora, a NEXT márkájú puha kesztyűvel, aminek már semmi köze a kézimunkához.

Hát úgy érzem, itt az ideje egy saját gyártmányú csíkos kesztyűnek, klasszikusan, 5 segédkötőtűvel, maradákokból. És akkor bezáródna a kör :: ez lenne nagykislány első igazi kesztyűje.

Dolce far niente

Dolce far niente - mondja az olasz, ami magyarul annyit jelent "édes semmittevés". Hát így telt nekünk ez a hétvége, volt benne sok olvasás, sütés-főzés, kirándulás a birtokon, Activity (!), női ruhacsere (ha valaki nem ismerné, ez az a dolog, amikor sok barátnő összeül, és visongva próbálják egymás ruháit, majd pedig mindenki visz haza sok új rucit, amit minden valószínűséggel legközelebb visszahoz). Hát ennyi. Jó hétkezdést!

Első mese(írás)

Nagykislány (és ezért persze nagykisfiú is) egész héten itthon voltak, egy hosszú-hosszú náthának szerettünk volna véget vetni, és erre a pihenés tűnt a legalkalmasabbnak. Nem fárasztanám az olvasók idegrendszerét a napok ábrázolásával, mindenesetre voltak felemelő pillanatok is :: például amikor nagykislány nekiült könyvet írni. Amit a legjobban imádok, hogy van egy gyönyörű, üres lapokkal teli könyve, amit én gyerekkoromban addig tartogattam volna, amíg meg nem növök, mert féltem volna bepiszkítani a lapjait. Na erről az ő esetében szó sincs. Nekiül, rajzol, és ír. És élvezi. És egyáltalán nem érdekli semmi, és senki, amikor alkot :: hosszan, türelemmel. És akkor nekem is megy a munka :: hosszan, türelemmel.

Lila születésnap

Nagyon érdekes dolog történt a születésnapomon. Mindkét sógor kisasszonykámtól lila dolgokat kaptam. Addig soha de tényleg soha nem volt lila dolgom, talán egy fél pár zokni, más semmi. (Ja meg a saját lila ködöm :) Pár perc barátkozás után viszont rájöttem, hogy milyen nagyon szép szín ez a lila, és milyen új távlatokat nyit majd most nekem: lehet lila nyakláncom, harisnyám, kesztyűm és táskám, vehetek lila fonalat, és nem lesz a lila festék sem érintetlen. Indul a lila terápia!

Művészetről gyerekeknek

Blog break

Az első síelés - és a jégcsapok

Talán ezt hívják spontán hétvégének: se születésnapi zsúr, se családi ebéd, se baráti összejövetel :: nincs más hátra, mint spontán megmászni a Kékestetőt, és megtanítani nagykislányt síelni (a többes szám erős túlzás, jómagam tisztes távolból figyeltem az eseményeket, de nagyon drukkoltam). Közben nagykisfiúval a Mátra összes jégcsapját megvizsgáltuk, részletesen elemeztük a hosszakat, olvadási pontokat, törési pontokat, és bár fagyizni télen nem szabad (tényleg miért nem?) de jégcsapot enni igen (és azt miért?) elfogyaszottunk jópár darabot is a tél finom ízéből. Nem is olyan rossz hónap ez a február :)

Tesó ügy

Hogy mit olvasunk mostanában? A Tesó-ügyet, ami olyan friss, mint a ma reggeli zsömlém, és olyan vicces, hogy percekig nem kaptam levegőt a saját röhögésemről. Megtudhatjuk belőle, hogy például azért jó, ha az ember anyukája terhes, mert a kulcscsontja megpuhul, és nem nyomja az ember fejét, és hogy terhesség alatt néha hirtelen sírni kezdenek ezek az anyukák, akár a bálnák, valamint hogy az apukák kénytelenek anyukák lábát ilyenkor szőrteleníteni. Édesek a rajzok, humoros és életszerű a szöveg, csak ajánlani tudom mindenkinek. (Ja és az első 50 rendelő a Pagony oldalán kap meglepetés babát is, amihez volt némi köze a Mamazonnak is:)

Horgolt elefánt

Mi dobhatná fel jobban a februári betegségekkel (ja mert az van nálunk bőven) teli napokat egy rózsaszín elefántnál? Talán egy kék elefánt? Mindenesetre az ágyból egész jól mutat a kis ormányos, de nemcsak szerintem :: már azelőtt elfogyott szinte az összes, hogy felraktam volna őket a boltba. Váratlan levelek érkeztek, nincs-e véletlenül horgolt elefántunk kékben, rózsaszínben, lilában? Úgy látszik, rajtam kívül másoknak is van elefánt-mániája. Mindenesetre hamarosan jön az utánpótlás, addig is mániások kitartás!

Szellem jelmez - és ami alatta van

Szóval az úgy kezdődött, hogy kisnagyfiú már hetek óra szellemnek készült az ovis farsangon. Gondoltam, hát ez remek, végre egy egyszerű jelmez, ráérünk majd az utolsó este megcsinálni. Neki is fogtunk, de hát kiderült, hogy ez a világ legbonyolultabb jelmeze, ugyanis vagy egy óriási lepedőt vonszol szegény magán, amiből alig lát ki, vagy rápasszintom, hogy minden kényelmes legyen, de akkor egy szabás-varrás SOS tanfolyamot kell előtte elvégezni. Különben is, minden ruhapróba második percében közölte, hogy most ezt gyorsan leveszi, de majd az oviban jó lesz. És elment aludni. Akkor maradtam én szorongó anyuka, hogy szegény kisfiam majd leveszi a jelmezt, és ott lesz macinadrágban a többiek meg majd lövöldöznek vidáman a CowBoy jelmezükben. És akkor jött az ötlet, ha már úgyis valam félelmetes szeretne lenni - amit egyébként nagyon pártoltam - legyen csontváz alatta. Ha akarja, leveszi, és ott a meglepetés. Ja de csontvázat rajzolni nem olyan könnyű. És a tavaly kinőtt fehér pizsamanadrágot megtalálni sem, a sötét gyerekszobában. De pirkadatra meglett minden, reggel még egy gyors próba, és irány az ovi. A farsang zártkörű volt, de délután hallottam, hogy kisnagyfiú remek csontváz volt. Hogy szellem is lett volna? Arról nem tudnak, mert a szellemruha gondosan becsomagolva feküldt egy nylonzacskóban, ahogy reggel beraktam a kisszekrénybe . . .

Az a bizonyos piros cipő

- Mami, miért fényképezed állandóan az új piros cipődet?
- Nem is azt fényképezem, hanem a társasjátékot, hogy a blogon elmeséljem, milyen jó ez a Ravensburger bevásárlós játék.
- De miért van ott a cipő???
- Hát hogy közben azt is bemutassam, de csak úgy mellesleg, hogy új cipőm van.
- És miért nem fényképezed le csak a cipőt?
- Tényleg, miért is nem? Szóval új cipőm van. Magamtól magamnak a szülinapomra: piros cipő. Kösz nagykislány, hogy már megint az egyszerű őszinteségre tanítasz.

A Dunánál

Avagy hogyan éljük túl a februári napokat, amikor szorít a szoba négy fala? Például menjünk le a vízpartra, folyóhoz, tóhoz, ja vagy persze a tengerhez. Egyrészt garantáltan nem lesz ott rajtunk kívül senki. Másrészt a gyerekek egész biztos nagyon jól szórakoznak, hiszen van kavics, bot, víz és sár . . .

a felnőttek pedig, amikor nem azt kiabálják, hogy gyere ki a vízből, nincs még nyár, ábrándozhatnak arról, hogy pedig lesz még olyan is, amikor nem délben, hanem este nyolckor lesz hosszú az árnyékunk . . . de tényleg lesz???

Ebédlőasztal-blues

Most már mindenkinek megvan a saját asztala, fiókja, doboza, festéke. És mégis valahogy mindig egy helyen kötünk ki, az ebédlőasztalnál. A forgatókönyv szinte kivétel nélkül a következő.
1. Nagykislány kitalálja, hogy ő most festeni fog.
2. Erre én meggyőzöm (zsarolom?) hogy csak ha mindent lepakolunk előtte az ebédlőaszalról.
3. Kisnagyfiú kijelenti, hogy ő biztos nem fog festeni, és már veszi is elő az autóit.
4. Lepakolunk(ok) az asztalról.
5. Kisnagyfiú mégis csatlakozik.
6. Csend van és munka.
7. Kihasználom az időt, és elkezdek vacsorát készíteni.
8. Kórusban mondják, hogy nem ér, én is kreatívkodjak valamit.
9. Elkezdek alkotni, ami nálam általában hosszú előkészületet, és elmélyült munkát jelent.
10. Közben ők megunják a festést, és én észre sem veszem, már máshol vannak.
11. Marad az asztalon minden, késő van, és még vacsora sincs.
12. Viszont mindenki alkotott valami újat.

Házi búza

Szép a tél, tényleg szép, de azért már egyöntetűen várjuk a tavaszt. Búzát ültettünk ezért. Most mondhatnám, hogy ez nálunk családi hagyomány, február elején búzát ültetünk, a gyerekek vidáman gondozzák, és közben tavaszi dalokat énekelünk. Az igazság azonban az, hogy egy kedves ismerősnél fedeztem fel a búzát, és úgy éreztem, nem élhetek búza nélkül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyerekeket egyáltalán nem érdekelte a búzaültetés, se a locsolás, se a gyökerek nézegetése. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy egy kicsit be is penészedett a föld teteje. De tényleg ki mondta, hogy mindenkinek szeretnie kell az ÉN tavaszváró búzámat? Mindenesetre anyukák és apukák, tudom ajánlani, reggel tényleg nagyon jó érzés ülni a konyhában álmatagon, gőzölgő kávéval a kézben, és merengeni azon, hogy előző reggel óta mennyit nőtt a házi-búza. (Ja és a gyógyszerek? Hát nem sikerült minden bacit kipusztítani...)

Influenza ellen

Mielőtt totál bepánikolék, amikor a média a fejünke szórja az influenza átkot, előveszem kedvenc doktornénink fejtegetését a hideg jótékony hatásáról. Meg kell fagyasztani a bacilusokat, (és ezáltal szegény gyerekeket is) és akkor nem lesz semmi baj. Ez a hétvége nem volt éppen a szép időről híres, de rajtunk ez nem fogott ki. Ebben jelentős mértékben segített, hogy a fiúk mostanában sokat kerekeznek, mi lányok pedig igazán lelkesen drukkolunk. Szerintem a drukkolás is nagyon egészséges :)

Amerikai palacsinta

Nálunk minden vasárnap reggel palacsinta van, méghozzá amerikai. Nyáron is . . .

és télen is . . .

Az elkészítése pofonegyszerű, azt hiszem az elmúlt 10 év alatt egyszer sem rontottuk el. Miszerint a hozzávalók:

• 2 pohár liszt
• 1,5 pohár tej
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál olvasztott vaj
• 2-3 kávéskanál sütőpor
• csipet só

Az elkészítése pedig: Először összekeverjük a hozzávalókat, amíg egyenletes állagú nem lesz. Egyébként az állaga sokkal vastagabb lesz, mint amit megszoktunk, merthogy ez amerikai palacsinta. Utána vajas serpenyőben megsütjük (kb. 3 fér egy serpenyőbe). Sütés után lehet enni juharsziruppal, eperrel-tejszínhabbal, nutellával, de magában is nagyon finom.

Este a maradékra reszelt sajtot szoktunk rakni, és megsütjük a sütőben. Ez nálunk a vasárnap esti maradék . . .

Ajándék hétfő

Zénós anyukák, apukák, egyéb rokonok figyelem! Ingyen elvihető a fenti Zénós zsírkrétatartó. A játékszabályok megegyeznek a takarókéval. Ezt a bejegyzést kell kommentálni, pár szóban leírni, hogy ki az a bizonyos Zénó, aki ennek a zsírkréta kukacnak a gazdája lesz. És akkor már vihető is, illetve átvehető a Paraván Ruhaboltban! Fizetni pedig most sem kell érte. (Több bejegyzés esetén szokás szerint sorsolás.)

Akinek pedig nem Zénója van, de nagyon szeretne ilyet, természetesen megrendelheti a Mamazonon :)

Gyerekrajzok

Ma reggel ezeket a szófoszlányokat hallottuk 8 körül:
1) "Hagyjuk a mamiékat aludni, este buliztak."
2) "Ragasszuk tele a galéria falát a régi rajzainkkal, úgyis olyan uncsi."
Ezek után már azt sem bántuk, hogy a ragacs egész biztosan le fogja venni a vakolatot később, a kiállítás olyan impozáns volt :)

Lábnyomok

Nemrég bukkantam rá nagypapámék kertjében a lábnyomaimra. És máig emlékszem, amikor unokatestvérek mindannyian egyenként a hideg betonba dugtuk a lábunkat, és minden évben rettentő büszkén próbáltuk, hogy már nem fér bele. És a beton - hát az beton - megtart minden emléket. Kreatív nyarak, kreatív nagypapa :)

Tornasor

Nagykislány csak úgy lerajzolta a tornasort. Csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen hihetetlen részletes jellemzést ad mindenkiről, és a szeme állása, a mosolya, a tartása is jellemzi az egyes figurákat. Ő maga (balról az ötödik) óriási nyitott szemet és nagy mosolyt rajzolt magának. Szeptember óta tényleg ilyen földöntúli mosollyal jön-megy az iskolában, jól megtalálták egymást :)

Aranyvasárnap

Amikor jól sikerül a kenyér (és a pite, a kalács és a gesztenye).

Amikor a legnagyobb nyugalommal elbaktatunk kedvenc bolhapiacunkra, és mindenki talál magának valamit - a Lego és Duplo darabokat sajnos nem tudom bemutatni, mert használatban vannak :)

Amikor kedvemre kötögetek a vasárnapi ebéd után, és kisnagylány egy kávét szolgál fel nekem.

Hát ez nekem az Aranyvasárnap.

Ügyesek és még ügyesebbek

Internetes bolyongásaim kötben nagykisfiú (4) odapillantott a számítógépre, és meglátta ezt a kastélyt.
"Hú ez de szép, kéne nekem egy ilyen"
"Mhm. De én nem tudok ilyet varrni."
"Hát akkor kérd meg a varrónőnket. Ő tutti tud ilyet varrni. Ő nagyon ügyes."

És én??? Én nem vagyok tutti ilyen nagyon ügyes??? Hát most akkor mi lesz velem, kezdjek el egy ilyet varrni, hogy megmutassam kisfiamnak, hogy én is milyen ügyes vagyok, vagy törődjek bele, hogy vannak az ügyesek, és a még ügyesebbek. Bár ha belegondolok, nem is olyan bonyolult egy ilyen kastélyt megvarrni . . . :)

(Forrás: knitalette11)

Ujj nélküli kesztyű

Mert reggel vagy odafagy a kormányhoz a kezem, vagy csúszkál a kesztyű rajta. Amit ráadásul állandóan le kell kapkodni boltban, egyéb helyeken. Pedig van erre (is) megoldás! A berlini piacon néztem még ki, de mostanáig halogattam a megkötését. És hát kiderült, hogy ennél tényleg nincs egyszerűbb. Gyakorlatilag egy darab téglalapot kell kötni, és összevarráskor egy lyukat hagyni a hüvelykujjnak. Semmi segédkötőtűk, és egyéb körkötések. Kezdőknek külön ajánlom, mert garantált siker!

Blog játék

Panyizsuzsi meghívott egy filmes blog játékba, és én örömmel elfogadom. Kedvenc filmjeimről kell írni, amik tehát
13 évesen: Házibuli
18 évesen: Fellini: La Dolce Vita
22 évesen: Tarantino: Pulp Fiction
27 évesen: Altman: Rövidre vágva
32 évesen: Almodovar: Beszélj hozzá

TV téma: nekünk van tévénk, bár nincs benne adás, de minden második este belecsusszan a DVD lejátszóba egy esti mese, mint gyerekkorunkban. (A játék pedig az, hogy mindig meglepetés, hogy mi, és a zenéjéről kell kitalálni. És hétfőn természetesen TV szünet :) Kedvenceink mostanában:

Pettson az örök kedvenc. Nem is tudom, hogy lehet meglenni nélküle. És nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy alig várom, hogy nézhessem az esti mesét.

Azt hiszem kisnagylányt ha megkérdeznénk, mi a kedvence (meg is teszem, csak most már alszik) a Mumin filmeket mondaná. Sajnos mostanság nem lehet kapni, a fenti kép is csalás, mert egy CD-ROM, de aki ráismer, annak biztos rögtön eszébe jut a Mumin völgy. Ennél aranyosabb mese szerintem kevés van.

Egy kis Anglia, egy kis állatsereg. Barátainknál láttuk először, lehet, hogy az őrségi hangulat, és a ropogó tűz illata, vagy az én romantikusságom, de nagyon bájos.

Örök klasszikus, de be kell vallani, hogy a gyerekek azért törnek ki örömsikolyban, amikor ezt rakjuk be, mert ezek 20 perces mesék . . .

Én most nem dobom egyenként tovább ezt a kérdést, hanem itt teszem fel, ti miket néztek szívesen - már aki néz - a gyerekekkel?

Ajándék takaró

Pirik, Piroskák figyelem! Újabb ajándék takaró kerül meghirdetésre, mivel legutóbbi takarónk már elkelt. A játékszabály a következő: ezt a bejegyzést kell kommentálni, pár szóban leírni, hogy ki az a bizonyos Piri, aki ennek a takarónak a gazdája lesz. (Ne legyen túl nagy Piri, mert ez egy babatakaró :) És akkor már vihető is a takaró! Fizetni pedig most sem kell érte. (Több bejegyzés esetén sorsolás lesz vasárnap este.)

Gyereknaptár

A Se7en blogján találtam ezt a fantasztikus ötletet: egy nagy fát rajzolunk az év elején, és minden hónapnak van egy ága, minden napnak egy levele. Ahogy múlnak a napok, kiszínezzük a leveleket, kék lesz ha esik, sárga, zöld ha süt a nap, vagy éppen amit a kreatív kis tulajdonos kitalál.

Pár gyerekrajz . . .

Hamar gyűlnek nálunk a rajzok, és egy idő után mindent elborítanak. Most viszont, hogy újra elkezdődött az iskola, kénytelenek vagyunk ismét valami rend(félét) kialakítani nagykislány íróasztalán. Ekkor előkerül a rajzos doboz, és átválogatjuk az új rajzokat, hogy mit érdemes elrakni a jövőnek. És hát nincs is annál édesebb, mint amikor egy 7 éves rádöbben, hogy mit fejlődött az egy évvel ezelőtti önmagához képest :)

Ui: Egyébként iszonyú nehéz a szortírozás, én szívem szerint mindent megtartanék, de józan eszem azt diktálja, hogy ennek nincs sok értelme. Ti ezt hogy csináljátok?

Téli tájkép

Nagykislány házi feladatai között szerepelt a téli tájképek gyűjtése. Elgondolkodott, mi fán terem az ilyen? Mivel szülei képes újságokat nemigen olvasnak, szegény gyermek nem látott még újságot tele téli tájképpel, símagazint havas hegyekkel. Maradt tehát a saját gyártású téli tájkép. Felkerekedtünk tehát, megmásztuk a Kopasz hegyet, és kattintgattak a gyerekek bőszen. Aztán képekből montázs, irány a Copy General, egy kis kreativitás, és kész a házi feladat.

Jég és tűz

Hogy indult az új év nálunk? Rendhagyó módon szinte minden percét a természetben töltöttük. Semmi báliruha, smink és konfettik, helyette jég és tűz és favágás. Eredmény? Kisimult idegrendszer, legyőzött vírusok, sok piszkos ruha, és még egy lépéssel közelebb a természethez.